Büchler Sándor

Büchler Sándor (Fülek, 1870. szeptember 24. – Auschwitz-Birkenau, 1944. júliusa) magyar rabbi, történész, egyetemi tanár, judaikakutató. Tanulmányok 1 palliumban. Apja Büchler Pinkász rabbi, talmudtudós volt. 1884 és 1894 között volt a budapesti rabbiképző növendéke. A bölcsészdoktori oklevelet 1893-ban szerezte meg a budapesti egyetemen, rabbivá 1895-ben avatták. 1897-től (1944-ig) keszthelyi főrabbi volt. A budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetemen «A magyar zsidóság története» c. tárgykörből magántanárként működött (1914-től), a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának is tagja volt. A budapesti zsidók történetéről szóló munkáját az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat jutalommal tüntette ki. 1927-ben és a követőző évben ösztöndíjasként Angliában kutathatott. 1944-ben Keszthely városa felajánlotta, megmenti őt, ám ő inkább sorsközösséget vállalva a többi zsidóval, bevonult a zalaegerszegi gettóba,[1] ahonnan deportálták, és Auschwitz-Birkenauban meggyilkolták. Cikkei a Magyar Zsidó Szemlében, az Egyenlőségben, a Múlt és Jövőben, az Országos Egyetértésben, Öesterreichische Wochenschriftben, az Izraelita Tanügyi Értesítőben, az Ost und Westben, a Hamagidban, a Heossifban, az Imit Évkönyveiben jelentek meg. A Jewish Encyclopedia munkatársa volt. Kutatási területe a hazai zsidóság letelepedése, ezenkívül a nevesebb zsidó családok történetével is foglalkozott.