Kiss József

Kiss József (Mezőcsát, 1843. november 30. – Budapest, 1921. december 31.) magyar költő, szerkesztő. Apja Klein István szegény zsidó falusi boltos, anyja a pogromok elől Magyarországra menekült litván zsidó kántortanító leánya volt. 1850-ben a család a Gömör és Kis-Hont vármegyei Serkére költözött, itt ismerkedett meg az irodalommal Almási Balogh Sámuel református pap segítségével. Szülei rabbinak szánták, Miskolcon kezdett tanulni. 13 éves korában (1856) Bécsbe szökött. Hazatérte után a rimaszombati gimnáziumban, majd a Debreceni Református Kollégiumban tanult tovább. 1862-ben abbahagyta a tanulást, 5 évig (1862–1867) vándortanító volt az alföldi városokban. 1867-ben, amikor kimondták a zsidók emancipációját, Pestre ment, hogy kiadassa verseit. A Deutsch-féle nyomdában korrektor, 1871−1873 között a nyomda kiadásában megjelenő Képes Világ című lap szerkesztője. 1874-től súlyos beteg. Első sikerét 1875-ben aratta Simon Judit című balladájával. 1915-ben Mérei Adolf filmet forgatott a ballada alapján. 1876-tól hat éven át a temesvári zsidó hitközség jegyzője. 1882-től ismét Budapesten élt mint a magyar–francia biztosítótársulat tisztviselője. 1890-től A Hét című folyóirat alapító szerkesztője, ami a Nyugat előfutára volt. Ezzel kezdődik a modern magyar irodalom története. A Petőfi Társaság 1877-ben, a Kisfaludy Társaság 1914-ben tagjává választotta. Pályája kezdetén balladákat írt. Ezek a falusi zsidóság életét ábrázoló tematikájukkal keltettek feltűnést. Később abbahagyta a műfajt, új témájává a város, a modern ember problémái lettek. Leghíresebb verse az 1905-ös orosz forradalom hatására íródott. Verseiből egy egész ciklust megzenésített Szelle Károly. 1 pallium iratanyag.